Következő Előző Tartalom

3. Telepítés előtti teendők

A telepítés előtt szükségünk lesz néhány lépés megtételére, melyek a következő témaköröket érintik:

3.1 Rendszer követelmények

Hardver követelmények

Az Oracle 9i teljesítménye miatt egy jobb számítógépre lesz szükségünk. Az Installation Guide ajánlása szerint:

Paraméter       Szükséges       Elegendő (tesztelt)
---------------------------------------------------
CPU             PII vagy K6     K6/2 *(1)
RAM             512 MB          256 MB
HDD tárhely     3.5 GB          2.5 GB *(2)
Swap tárhely    1GB vagy RAMx2  512 MB vagy több

(1)Nagyobb adatbázisokhoz Dual CPU ajánlott. Általánosan nagyobb teherbírású CPU párok (Xeon vagy Athlon MP) vagy még a quad rendszerek is jó választás(ok)nak számítanak.

(2)több adatbázis használata esetén RAID SCSI HDD vagy külön HDD ajánlott az egyes adatbázisokhoz.

Szoftver követelmények

Oracle adatbázishoz szükséges minimális rendszermag és JRE szoftver:

Paraméter            Szükséges       Elegendő (tesztelt)
--------------------------------------------------------
Rendszermag-verzió   2.4.7           vagy újabb
JRE                  1.1.8v3         1.1.8v3

Az Oracle 8i és ezt követő verzióknál a telepítési folyamat java alapú GUI alkalmazás, így fő követelmény az X szerver és valamilyen Window Manager megléte. Minimálisan a JRE 1.1.8v3 verzió ugyancsak elengedhetetlen. A leírt Oracle telepítés JRE 1.1.8v3 verzió mellett történt, és mivel más verzióval nem volt kipróbálva, más esetekben nem garantált a helyes működése. Csak saját kockázatra teszeljük.

A szükséges követelmények Enterprise Server telepítés mellett érvényesek. Standard Edition telepítéshez az elégséges értékek megfelelnek. Bizonyos esetekben pedig még ezeknél alacsonyabb paraméterek is lehetségesek.

A konkrét telepítési környezet

A bemutatott telepítés a következő környezetet használja:

CPU                     K6 III /400
RAM                     512 MB
HDD tárhely             2.3 GB
Swap tárhely            512 MB
CD ROM                  24x
Rendszermag-verzió      2.4.18-24.8.0
JRE                     1.1.8v3

Ez a környezet csak kis adatbázis teszteléséhez elegendő. Ahogy azt korábban említettük, nagyobb vagy igen nagy adatbázis használatához nagyobb teljesítményű hardvert használjunk.

3.2 Környezeti változók és profilok

Telepítés előtt néhány környezeti változó értékét be kell állítanunk. Ezeket a változókat beállíthatjuk konkrétan a sorok beírásával az összes olyan .bash_profile fájlban, amelyek tulajdonosa az adatbázis eléréséhez jogosult, vagy általánosabb megközelítésben - az /etc/profile fájlban (akárcsak a bemutatott telepítésünkben):



ORACLE_BASE=/u01/app/oracle
ORACLE_HOME=/u01/app/oracle/product/9.2.0.1.0
ORACLE_SID=ORTD

PATH=$PATH:$ORACLE_HOME/bin
LD_LIBRARY_PATH=$LD_LIBRARY_PATH:$ORACLE_HOME/lib:$ORACLE_HOME/network/lib

export PATH ORACLE_BASE ORACLE_HOME ORACLE_SID LD_LIBRARY_PATH

Az említettek teljes mértékben érvényesek mind a RedHat8.x és 9.x operációs rendszerekre, bár úgy néz ki, hogy az Oracle egy másik változatot tervez RedHat 9.-re. Ennek megfelelően tartalmaznia és exportálnia kell az előzőeket. A következő beállítás ahhoz szükséges, hogy ne ragadjon az telepítés egy végtelen ciklusba:


LD_ASSUME_KERNEL=2.4.1

Köszönet Steve Schladel kollégának és adatbázis-adminisztrátornak az telepítés problémamentesítéséért.

Az ORACLE_SID változó beállítására az Oracle Test Database rövidítését használtam. Ezt mindenki egy választott SID értékkel állíthatja be. Ez lesz az alapértelmezett adatbázis név, valamint a teljes adatbázis név része.

A változóról bővebben a Oracle Administrator's Manual or Reference (Oracle Adminisztrator Kézikönyben vagy Referenciában) olvashatunk.

3.3 JRE

A JRE (Java Runtime Enviroment) letölthető a Blackdown website - Blackdown webhelyről. Válasszuk az 1.1.8v3 verziót, ha nem tudjuk pontosan melyiket töltsük le, majd tömörítsük ki az /usr/local könyvtárba. Ez egy könyvtárt fog létrehozni a JRE verziójának megfelelő elnevezéssel. Hozzuk létre a következő hivatkozást (link) az /usr/local könyvtárban:

ln -s jre118_v3 jre

JRE 1.1.8v3 disztribúció esetén. Ha újabb verziót használunk akkor a parancsot annak megfelelően változtassuk meg. Adjuk a PATH változóhoz a JRE bin könyvtárát:

PATH=$PATH:/usr/local/jre/bin
export $PATH

illetve a szükséges útvonalakat egészítsük ki vele.

3.4 Root felhasználóként végrehajtandó feladatok

A telepítés megkezdése előtt a Linux környezetet és könyvtársturktúrát elő kell készítenünk. Néhány lépés részletes leírása következik. Ne feledjük el, hogy ezek a Standard Edition telepítéséhez szükséges minimális lépések. Ha valaki az Enterprise változatot vagy további szolgáltatásokat kíván telepíteni, annak azt ajánljuk, hogy az Oracle 9i Installation Guide (Oracle 9i telepítési útmutató) leírást tanulmányozza át hozzá.

Root felhasználóként jelentkezzünk be, majd kövessük az alábbiakat.

A rendszermag beállítása

Amennyiben a következő rész nem teljesen világos, a Linux IPC programozói referenciában lehet a témának utánajárni.

A 2.2.1-es verzióktól kezdve a rendszermagot a /proc fájlrendszeren kersztül dinamikusan lehet paraméterezni, nem kell azt újra fordítani. A /proc fájlrendszer használata ezért a rendszer paraméterezéséhez nagy rugalmasságot biztosít. A következőkben a rendszermag átparaméterezéséhez szükséges, minden rendszerindításkor lefutó szkriptek elkészítését mutatjuk be.

Lépjünk be a /proc/sys/kernel könyvtárba.

A rendszermagnak a telepítéshez szükséges beállításairól lesz szó a következőkben.

Nézzük meg és állítsuk be a szemafor paramétereit

Az SEMMSL, SEMMNS, SEMOPM és SEMMNI szemaforok paramétereit a

cat sem

paranccsal tudjuk megnézni. Ehhez hasonló kimenetet kapunk:

250 32000 32 128

ami az említett szemaforok értékeit jelenti a fenti felsorolási sorrendben. Állítsuk át a paramétereket a következőképpen:

echo 100 32000 100 100 > sem

Nézzük meg és állítsuk be az osztott memória (shared memory) paramétereit

Az SHMMAX, SHMMIN, SHMMNI, SHMSEG osztott memória paraméterek értékeit a

cat shm_param

paranccsal tudjuk lekérdezni, ahol az shm_param az említett SHMMAX, SHMMIN, SHMMNI, SHMSEG valamelyikét jelöli. A következő beállításokat végezzük el:

echo 2147483648 > shmmax
echo 4096 > shmmni
echo 2097152 > shmall

A fenti parancsokat az aktuális futási szinthez tartozó init szkriptekbe helyezve minden rendszerindításkor lefuttathatjuk, hogy meghatározzuk melyik Oracle adatbázist használjuk, de ne feledjük el ezeket a paramétereket beállítani még az adatbázis indítása előtt. A futási szintekről és indító szkriptekről további információt találhatunk a Linux Administrator's guide (Linux adminisztrációs kézikönyv) leírásban.

Fájlkezelők (File handles)

Állítsuk be a fájlkezelőket az alábbi parancsokkal:

echo 65536 > /proc/sys/fs/file-max
ulimit -n 65536

Socket-ek

Soket-ek beállítása:

echo 1024 65000 > /proc/sys/net/ipv4/ip_local_port_range

Folyamatok (process) korlátozása

Process limit beállítása:

ulimit -u 16384

Csoportok és hozzáférések

Ahogy minden Oracle adatbázis, a 9i tulajdonosához is tartozik egy felhasználó, amit tradicionálisan oracle-nek neveznek el. A csoportokkal szembeni elvárások kissé eltérnek a megszokottól; Kell hogy legyen egy OSDBA group, ami alapértelmezetten a dba nevet viseli. Szükség van továbbá egy másik group-ra is (általában oinstall névvel) ami a szoftver telepítéseket felügyeli. Operátorok csoportjára is szükség van (de ez tetszőleges), ami operátori hozzáférést biztosít a felhasználók egy csoportjának. A csoportok létrehozásának menete:

groupadd dba
groupadd oinstall
groupadd oper

Miután elkészítettük a csoportokat, adjunk hozzáférést az Oracle tulajdonosának:

useradd -c DBA -g oinstall -G dba oracle

ez létrehozza az oracle felhasználót, ami elsődlegesen az oinstall, másodsorban pedig a dba csoportba tartozik.

Az adatbázis felhasználóit a későbbiekben az /etc/group fájlban kell a dba csoporthoz adni.

Felcsatolási pontok (mount points) és hozzáférések

Az Oracle telepítéshez minimálisan 2 csatolás szükséges - egy a szoftver és egy az adatbázis fájlokhoz. Abban az esetben ha OFA-t (Optimal Flexible architecture) használunk, akkor 4 csatolásra lesz szükség - egy a szoftverhez, három pedig az adatbázis fájlokhoz.

Oracle dokumentációs követelmény, hogy mindegyik csatolási pont külön külön lemez legyen, de minimálisan ahogy azt mi is használjuk, a csatolási helyeknek könyvtáraknak kell lenniük. Hagyományosan a csatolások elnevezései /u01, /u02, /u03, stb. Ezeket a rendszeren bárhol root alkönyvtárként kell felcsatolni. Én konkrétan kettő könyvtárba, /u01, /u02 könyvtárként a root könyvtár alá készítettem csatolási pontot.

Ezekkel a parancsokkal elkészíthetjük a megfelelő csatolási pontokat (root felhasználóként).

mkdir /u01 /u02
chown oracle.dba /u01 /u02
chmod 755 /u01 /u02

Az utolsó két parancs az Oracle 9i telepítéséhez, az telepítés könyvtár tulajdonjogait állítja be a telepítő felhasználóhoz (dba-hoz), de az telepítés után adminisztrátorként a legfelső könyvtár a root tulajdonává tehető.

Fájl-létrehozási jogosultságok

Legtöbbször a umask 0022-re van állítva. Oracle adatbázis telepítésénél ajánlott leellenőrizni, hogy ez a 0022 érték legyen beállítva. Ez biztosítja, hogy az telepítés a megfelelő attribútumokkal jöjjön létre. Ellenőrizzük le a beállítást az

umask

paranccsal, majd állítsuk be a

umask 0022

paranccsal. Ha az umask alapértelmezett értéke nem a 0022, akkor azt akár profile-ból is érdemes beállítanunk.

3.5 oracle felhasználóként elvégzendő beállítások

Telepítés előtt lépjünk be oracle felhasználóként egy X terminálról, és bizonyosodjunk meg a DISPLAY és PATH változók megfelelő beállításáról. A DISPLAY változónak tartalmaznia kell az X szerver nevét, számát és screen számát, ahol az Oracle Univerzal Installer futni fog. Ez utóbbira csak akkor van szükség ha távoli X servert-t használunk. Helyi telepítés esetén az X szerver manager használatával minden probléma nélkül futtathatjuk a telepítőt. Ha az telepítő futtatása során bármilyen problémába ütközünk a DISPLAY változó kapcsán, hajtsuk végre a következőket:

xhost +localhost
export DISPLAY=localhost:0.0

Ez egy trükk.

Továbbá oracle felhasználóként adjuk ki az

env

parancsot, majd ellenőrizzük le az összes előzőekben említett változót. Ha úgy találjuk, hogy egy vagy több változónak nem megfelelőek az értékei, javítsuk ki őket és a környezeti változókat töltsük újra.


Következő Előző Tartalom