Következő
Előző
Tartalom
A legtöbb Lilo telepítés olyan beállító állományokat használ, mint az alábbi:
boot = /dev/hda # vagy a gyökér lemezrész
delay = 10 # késleltetés, tizedmásodpercben (ekkor avatkozhatsz be)
vga = 0 # nem kötelező. 80x50-hez használd a "vga=1" parancsot
#linear # geometriai problémák esetén próbálkozz a "linear" paranccsal.
image = /boot/vmlinux # a zImage fájlod
root = /dev/hda1 # a gyökér lemezrész
label = Linux # vagy bármilyen tetszetős név
read-only # a root partíció kizárólag olvashatóként történő felcsatolása
other = /dev/hda4 # dos lemezrész, ha van
table = /dev/hda # a jelenleghi partíciós táblázat
label = dos # vagy bármilyen nem tetszetős név
Ha szeretnéd, lehet több "image" és "other" bekezdésed. Nem
szokatlan, hogy több rendszermag-lemezképed van beállítva a
lilo.conf-ban, legalábbis, ha naprakész vagy a
rendszermag fejlesztésekben.
Ha fordítasz egy "zImage" rendszermagot és az túl nagy ahhoz, hogy fél megabájtban elférjen
(ez általános az új 2.1 rendszermagoknál), akkor egy
"nagy zImage"-et kell helyette készítened: "make bzImage
". Egy nagy
rendszermag-lemezkép betöltéséhez semmi különleges nem kell, csak a Lilo 18 vagy újabb változata.
Ha a telepítésed régebbi, a Lilo csomagodat frissíteni kell.
A következőkben leírom annak menetét, hogyan tudod hozzáadni a Lilo menüjéhez mind a
Linux, mind pedig az NT bejegyzéseit:
- Először is javaslom, hogy telepíts egy friss
Windows NT 4.0-t a merevlemezre. Azt gondolom, hogy már elkészítetted
a fontos adataid biztonsági mentését, így az NT telepítése nem okozhat
problémát. Az NT telepítése közben, a telepítő nem fogja megkérdezni hova telepítse a NT betöltőjét, így az merevlemez
MBR-jébe (Master Boot Record) kerül.
Azonban lehetőség van arra, hogy az MBR előző tartalma
megmaradjon az MBR-en belül (különösen egy előző Lilo). Emiatt azt javaslom,
hogy (az NT telepítése előtt) egy DOS-os Fdisket tartalmazó DOS rendszerlemezről
töltsd be a rendszert. A parancssorban a:\ egyszerűen írd be a következő
parancsot: fdisk /mbr és indíts újra a gépet (immár a rendszerlemez nélkül).
- Miután sikeresen telepítetted az NT-t, láthatod, hogy az egész
merevlemezt elfoglalja, vagy a merevlemezed egy meghatározott részét
(attól függően, hogyan döntöttél a telepítési folyamat során).
Tanácsos "lezsugorítani" az NT-t elfoglaló lemezrészt, annak
érdekében, hogy legyen egy kis szabad helyünk a lemezen. Erre a szabad területre
fogod telepíteni a Linuxot. Miután beállítottad az NT-t és az működik,
egy Partition Magic segédprogramot (gyártója a Power Quest) tartalmazó hajlékonylemezről
kell indítanod a rendszert. Ez egy grafikus eszköz, mely látja az összes lemezen lévő összes lemezrészt.
A legjobb dolog, hogy a lemezrészekkel anélkül tudsz változtatásokat végrehajtani, hogy tönkretennéd
a már meglévő adataidat. Az egyik lehetőség a meglévő lemezrészek
csökkentése, annak érdekében, hogy egy kis szabad helyet szerezzünk
egyéb célokra. Bár tanácsos egy biztonsági másolatot készíteni
bármilyen módosítás előtt, én általában az NT lemezrész "zsugorítását" az előtt teszem,
mielőtt még bármit is telepítettem volna az NT-n kívül (így, ha szükséges
egy újratelepítés ne okozhat gondot).
Nos, a Partition Magic (vagy bármely általad ismert hasonló segédprogram)
lezsugorítja az NT lemezrészt (legyen az NTFS vagy
FAT) egy kisebb méretűre, majd ezt az előző rész elejére vagy a végére teszi.
Ez azt jelenti, hogy választhatsz, hogy a lezsugorított
NT lemezrész a merevlemez elején vagy végén helyezkedjen el
(én általában azt választom, hogy az NT a lemez elejére kerüljön,
így a lemez hátsó része "szabad területté" válik).
A "zsugorítás" befejezése után, újraindíthatod az
NT-t, és ellenőrizheted az új helyzetet: a Windows intézőt és a Lemezkezelőt
használhatod erre a feladatra.
- Eddig megvolnánk. A következő lépés a Linux telepítése. Ha ismered a
RedHat terjesztést (remélem más terjesztésekkel ugyanez vagy hasonló a helyzet),
rakd a telepítő CD-t a meghajtóba és indítsd újra a géped.
Amikor a telepítés típusának kiválasztásához érsz (Gnome vagy KDE munkaállomás, Egyéni stb.) bármelyik általad kívánt típust kijelölheted,
én azonban a munkaállomás (workstation) telepítését javasolnám először.
Ez azért jó, mert a Linux telepítő automatikusan megtalálja a
szabad partíciót az (első) merevlemezen, elkészíti az összes, Linuxhoz szükséges partíciót,
megfelelően megformázza őket, alapértelmezettként beállítja a legtöbb opciót,
így nincsen sok gondod a telepítés alatt (később ha szeretnéd hozzáadhatod a hiányzó
összetevőket, vagy újratelepítheted a Linuxot egyéni módban a már létező partíciókra).
A Lilonak az MBR-be kell kerülnie.
- Miután úgy látod, hogy a Linux telepítse befejeződött, újra kell indítani a gépet
és látni fogod a Lilo-t egyetlen
betölthető Linux bejegyzéssel (vagy több mint egy Linux bejegyzéssel
abban az esetben, ha a hardvered többprocesszoros). Ne ess pánikba!
A Windows NT még mindig ott van, ahova telepítetted a Linux előtt.
Minél előbb meg kell ismerkedned a Linuxszal, abból a célból, hogy megtaláld és megszerkeszd az új /etc/lilo.conf fájlodat. Mikor először nyitod meg ezt a fájlt,
azt fogod látni, hogy csak egy (vagy több) Linux bejegyzés szerepel. Nos,
ismerned kell a pontos helyzetét (azaz partícióját) a
Windows NT telepítésednek, így hozzáadhatod a megfelelő bejegyzést
az /etc/lilo.conf fájlba. Miután megcsináltad, indítsd újra a Lilo-t
és a következő újraindítás után ott lesz mind a "linux" mind pedig a "nt"
bejegyzés a Lilo menüjében.
Nos, használhatod ugyanazt az eljárást, amit fent ismertettem.
Javaslom, hogy olvasd el a
Linux+WindowsNT mini-HOWTO dokumentumot, mely ír
a Windows 2000 betöltéséről is. Ez a lemez ugyanazon területére volt telepítve, mint
Windows NT azelőtt. Itt nagyon sok hasznos részletet találsz majd meg
a különböző Linux+WinNT/2000/98 kombinációkat illetően.
Következő
Előző
Tartalom