Ez a fejezet úgy fejlődik ahogy a fürtöm használata alakul. Eddig azon voltam, hogy megírjam a saját üzenet küldő eljárásaimat, amellyel különböző gépeken futó processzek kommunikálnak egymással.
Sok alkalmazás - különösen a számítógépes genomika területén - masszívan és könnyen párhuzamosítható. Ez azt jelenti, hogy jó elosztás érhető el azáltal, hogy azonos feladatokat szórunk szét a gépek között (például amikor a teljes genomot analizáljuk azt a technikát használjuk, ami egy génen, proteinen dolgozik és minden processzor egy génen, proteinen dolgozhat időben, függetlenül a többi processzortól).
Eddig nem kellet használunk profi queue rendszereket, de ez nyilvánvalóan erősen függ a futtatni kívánt alkalmazástól.
Egyszerűen a legfontosabb programot futtattuk (a mi ab initio protenin folding szimulációs programunkat) egy Pentium 3 1GHz processzoros gépen referenciának. A következő eredmények születtek:
Athlon 1.2 GHz processzor körülbelül 16% gyorsabb
Xeon 1.7 GHz processzor körülbelül 27% gyorsabb
Athlon 1.5 GHz processzor körülbelül 38% gyorsabb
Athlon 1.7 GHz processzor körülbelül 46% gyorsabb
Xeon 2.4 GHz processzor körülbelül 62% gyorsabb
Igen, az Athlon 1.5 GHz gyorsabb, mint a Xeon 1.7-es mivel a Xeon csak hat utasítás per órajelet (IPC), míg az Athlon kilenc órajelet futtat (számolj!).
A gépek, mind hardver, mind szoftver tekintetben hihetetlenül stabilnak bizonyultak. Egyszer lettek debuggolva (rendszerint az új gépek közül néhány hardver problémával érkezik) folyamatosan nagyon nagy terhelés alatt. Egy példa látható alul. Újraindítások általában akkor történnek, amikor elektromos zavar keletkezik.
2:29pm up 495 days, 1:04, 2 users, load average: 4.85, 7.15, 7.72