Az önműködő felcsatolás egy folyamat, ahol a egyes fájlrendszerek felcsatolását és lecsatolását egy démon végzi. Ha a fájlrendszer nincsen felcsatolva és a felhasználó megpróbálja elérni, akkor az önműködően felcsatolódik. Ez különösen hasznos nagy hálózati környezetben és keresztbe csatolt fájlrendszerek esetén (főleg amikor nincs minden gép állandóan hálózatra kapcsolva). Nagyon hasznos cserélhető lemezes meghajtók használatakor is. Mondok más példát, ha eddig nem győzött meg: dos fájlrendszerek felcsatolása ASCII konverzióval, majd anélkül. Ha új Linux felhasználó vagy, nem tudod, mi az a felcsatolás és mi a démon, akkor tanulmányozd a vonatkozó dokumentációkat.
Az önműködő felcsatolás két megvalósítása lelhető fel Linux alatt: az AMD és az autofs. Az AMD egy önműködő felcsatoló-démon, a felszínen a SunOS AMD programhoz hasonlatosan dolgozik. Felhasználói szinten megvalósított megoldás, azaz nem része a rendszermagnak. A rendszermagnak nem szükséges részt vennie abban, ha NFS-t csatolsz a helyi gépre, AMD démonnal, ami irányítja az összes önműködő csatolást az NFS rendszeren keresztül. Az Autofs egy újabb fejlesztés, de ez már része a rendszermagnak. A mag fájlrendszer kódja tudja, hol vannak a csatolási pontok a normál fájlrendszerben, az Automount program pedig kezeli ezt. Csak az autofs megoldást fogjuk megvizsgálni.