Amikor a számítógép betölt egy bootszektort egy normál Linux rendszeren, valójában a LILO egy részé tölti be, amit "első fokozatú betöltőnek" hívnak. Ez egy kicsi program, aminek nincs más szerepe, mint betölteni és futtatni a "második fokozatú betöltőt".
A második fokozatú betöltő ad egy készenléti jelet (ha úgy állították be) és betölti az általad választott operációs rendszert.
Amikor a rendszer elindult, működik, és futtatod a lilo
-t, akkor valójában
a "map installer"-t futtatod. Ez kiolvassa a /etc/lilo.conf
konfigurációs fájlt,
kiírja a betöltőket és az információkat az általa betölthető operációs rendszerekről
a merevlemezre.
Rengeteg egyéb módja van még a rendszered betöltésének. Amit leírtam, a legkézenfekvőbb és "normál" mód, legalábbis egy Linuxot, mint fő operációs rendszert futtató gép számára. A LILO felhasználói kézikönyv többféle példát sorol fel a "betöltési koncepciókról". Megéri elolvasni, és néhányat kipróbálni közülük.
A LILO konfigurációs fájlja a /etc/lilo.conf
. Létezik kézikönyv-oldala:
gépeld be a man lilo.conf
parancsot a megtekintéséhez. A fő dolog a lilo.conf
-ban
egy bejegyzés mindenhez, amit a LILO be tud tölteni. A Linux esetében ez tartalmazza
a kernel helyét, és hogy melyik lemezpartíciót kell gyökér fájlrendszerként
befűzni. Más operációs rendszereknél a fő információ az, hogy melyik partícióról
bootoljanak.
VIGYÁZAT: nagyon vigyázz ezekkel a gyakorlatokkal. Nagyon könnyű elrontani valamit, tönkretenni a master boot rekordot és használhatatlanná tenni a rendszert. Bizonyosodj meg, hogy van egy működő mentőlemezed, és tudod is használni arra, hogy visszaállítsd a dolgokat. Lásd alább a hivatkozást a tomsrtbt-re, arra a mentőlemezre amit én használok és ajánlok. A legjobb az, ha olyan gépet használsz amelyiknél mindez nem számít.
Telepítsd a LILO-t egy floppy-ra. Nem számít a nincs más rajta, csak egy kernel - kapsz majd egy "kernel pánik"-ot, amikor készen áll az init betöltésére, de legalább tudod, hogy a LILO működik.
Ha akarod, még tovább léphetsz és megnézheted, mekkora rendszert tudsz felrakni a floppy-ra. Ez valószínűleg a második legjobb Linux-tanulási tevékenység. Lásd a Bootdisk HOWTO-t (Indítólemez HOGYAN, URL alább) és a tomsrtbt-t (URL alább) tippekért.
Tölsd be az Unios-t a LILO-val (lásd a hardver gyakorlatok részt URL-ekért). Extra gyakorlatként nézd meg, végre tudod-e hajtani ezt egy floppy-lemezen.
Készíts egy boot-ciklust. Töltesd be a master boot rekord-beli LILO-val az egyik elsődleges partícióban lévű boot szektort, majd azzal újra a MBR-beli LILO-t... Esetleg használd a MBR-t és mind a négy elsődleges partíciót egy öt lépéses ciklushoz. Süti!
lilo-u-21.ps.gz
(vagy egy újabb verzió).
Talán már megvan neked ez a dokumentum.
Nézd meg a /usr/doc/lilo
vagy valami hasonló helyen.
A postscript verzió jobb, mint a sima szöveg,
mivel diagramokat és táblázatokat is tartalmaz.