Próbáljuk először a Windows NT-t telepíteni. Ha NTFS fájlrendszert akarsz használni az NT telepítéséhez, tartsd észben, hogy a jelenlegi Linux verziók nem férnek hozzá az NTFS partíciókhoz. Egy alfa állapotú meghajtó elérhető a címen (a jelenlegi verziók már kezelik az NTFS-t, de az írás az ilyen partícióra még mindig nem ajánlott - a ford.) Készíthetsz egy különálló FAT-partíciót az adatcseréhez, vagy DOS-ra formázott hajlékonylemezeket kell használnod.
Egy másik mini-HOGYAN azt ajánlja, hogy ne használjuk az NT "Disk Administrator" programját a Linux swap- és root partícióinak létrehozásához. Elég, ha csak az üres helyet látjuk. Én szintén a Linux fdisk programját ajánlom.
Most indítsd a Linuxot hajlékonylemezről (vagy CD-ről - a ford.), és készítsd el a swap- és a root partíciót. Az fdisk az NTFS-partíciót HPFS típusúnak feltételezi. Ez normális. Indítsd újra a gépet, és telepítsd a Linuxot, ahogy szeretnéd.
A telepítő esetleg felajánlja, hogy felcsatlakoztathatod a HPFS partíciót, amit talált: ezt hagyd figyelmen kívül.
Amikor a LILO-részhez érsz, add meg a Linux root partícióját
mint indítási eszközt (boot device), mivel a merevlemez Master Boot
Record-ja (MBR) már a Windows NT-é. Ez azt jelenti, hogy a root-
illetve a boot bejegyzés a /etc/lilo.conf
állományban ugyanaz az érték.
Ha IDE merevlemezed van, és a Linux a második partíción van, a boot-bejegyzés
a /etc/lilo.conf
-ban a következő módon néz ki:
boot=/dev/hda2
Ha két merevlemezed van, és a Linux a második lemez első partícióján van, akkor pedig:
boot=/dev/hdb1
Futtasd a lilo-t azzal a rendszermaggal, ami megfelel a rendszerednek. Hajlékonylemezről indítva ellenőrizd, ha nem vagy benne biztos.
Ha nem tudod indítani a Windows NT-t, akkor baj van. Remélem, nemrég készítettél javítólemezt.