Az LDAP betűszó az angol "Lightweight Directory Access Protocol" (könnyű címtár elérési protokoll) kifejezésből származik. Ahogy a név is sugalmazza az LDAP kliens-szerver protokoll, címtár szolgáltatás eléréséhez, melyet eleinte főleg X.500 hozzáféréshez alkalmaztak. Az LDAP TCP/IP vagy más kapcsolat orientált átviteli szolgáltatást használhat. Az LDAP az RFC2251-ben - "The Lightweight Directory Access Protocol (v3)" - van definiálva. (Még egy URL: RFC2251 - a fordító)
A címtár olyan, mint egy adatbázis, de arra törekszik, hogy magába foglaljon egy részletesebb, tulajdonság alapú információkezelést. Általában az információt a címtárban gyakrabban olvassák, mint írják. Ennek következtében a címtárak általában nem alkalmaznak bonyolult tranzakció kezelést vagy roll-back rendszereket, amiket általában az adatbáziskezelők használnak a nagy méretű, összetett frissítésekhez. A címtár aktualizálása tipikusan egyszerű, mindent vagy semmit jellegű változás. A címtárakat összetett kérdések gyors megválaszolására hangolták. Képes arra, hogy széles körben sokszorosítsa az információkat azért, hogy növelje az elérhetőséget és a rendelkezésre állást, miközben a válaszidőt csökkenti. A többszörözött címtár információk egyes példányai között átmeneti rendezetlenség megengedett, de a többszörözések (replica) végül szinkronba kerülnek.
Sok különböző lehetőség van címtár szolgáltatás nyújtására. Különböző eljárásokkal más és más információk tárolhatók a címtárban, különböző követelmények szerint lehet hivatkozni az információkra, lekérdezni és frissíteni az adatokat, megvédeni azokat a meg nem engedett hozzáféréstől, stb. Néhány címtár szoláltatás lokális, és korlátozott környezetben nyújt szolgáltatásokat (például a finger szolgáltatás önálló gépen). Más szolgáltatások globálisak, széles körben elérhetőek.
Előző | Tartalomjegyzék | Következő |
Bevezetés | Fel | Az LDAP működése |