Ha a szükséges programokat már telepítettük, be kell állítanunk a következőket: az NFS-t a karakterkészletek és a rendszerlenyomat eléréséhez a kliens munkaállomások számára, az XFree86-ot távoli megjelenítés támogatásához (remote display access), és az X munkafolyamatot, hogy a klienseinknek megadja a kiválasztott ablakkezelőt.
A beállítási információk, a rendszer-karakterkészlet és a rendszerlenyomatnak a gazdagépről NFS-sel történő betöltéséhez, olvasási jogot kell adnunk az adatokat tároló alkönyvtár(ak)ra. Ehhez az /etc/exports állományt kell szerkesztenünk.
Az /etc/exports állomány egy hozzáférést szabályozó lista, mely minden olyan alkönyvtár esetén tartalmaz egy bejegyzést, amelyet az exportfs paranccsal elérhetővé lehet tenni egy NFS kliens számára. Az /etc/exports állomány beállítása egyszerű.
Ha minden olyan rendszer számára olvasási jogot szeretnénk biztosítani, melyek az /home/ncbridge állományban szereplő erőforrásokra irányuló igényüket jelzik, akkor az /etc/exports állományba beírhatjuk a következő sort:
/home/ncbridge *(ro) |
A nagyobb biztonság érdekében az egyes kliensek hozzáférését külön-külön is megadhatjuk. Ehhez egyszerűen adjuk meg a következőket:
/home/ncbridge client1.yourdomain.com (ro) /home/ncbridge client2.yourdomain.com (ro) /home/ncbridge client3.yourdomain.com (ro) |
Az /etc/exports állomány további lehetőségeket is biztosít, például a klienseket csoportba gyűjthetjük, például a nevük alapján. A hasonló nevű klienseknek kizárólag olvasási jogot így biztosíthatunk:
/home/ncbridge client*.yourdomain.com (ro) |
Az X Display Manager egy olyan program, amely egy X szerver számára munkafolyamatokat hitelesít, engedélyez és kezel. Az X Konzorcium által meghatározott szabványos beállítások megfelelőek az X terminálok használatához. Ennek ellenére ezt az állományt módosítanunk kell, hogy ne a display :0-t használjuk alapértelmezett konzolként, és az XDM-et be kell állítanunk, hogy figyelje az XDMCP kéréseket.
Az /etc/X11/xdm/xdm-config állományban végezzük el a következő beállítási változtatásokat: tegyünk megjegyzésjelet a display :0-át konzolnak beállító sorok elé:
! A következő három bejegyzés állítja be konzolnak a display :0-t . !DisplayManager._0.setup: /etc/X11/xdm/Xsetup_0 !DisplayManager._0.startup: /etc/X11/xdm/GiveConsole !DisplayManager._0.reset: /etc/X11/xdm/TakeConsole |
Tegyünk megjegyzésjelet azon sorok elé, amelyek a display manager requestPort-ja számára :0 értéket adnak meg.
!DisplayManager.requestPort: 0 |
Az Xaccess egy olyan állomány, melyet az XDM olvas be, hogy megállapítsa, mely X terminálok jelentkezhetnek be és férhetnek hozzá a gazdagépen futó programokhoz. Az X terminál egy kérést küld az XDM-nek, mely erre válaszként az Xsetup szkriptet futtatja, ami beállítja a bejelentkezési képernyőt, és megjeleníti az xlogin eszközt. Ez kezeli a hitelesítést, és jogos igény esetén munkafolyamatot épít ki a gazdagépen futó kliens alkalmazások és az X terminál között.
Ezen a ponton általában szükségesek a következő beállítási módosítások: a hozzáférési jogok beállítása, az X szerverhez való hozzáférés megszorítása érdekében, és saját hitelesítést használó gazdagépek felvétele IP cím alapján. Ha több kliens bejelentkezését is engedélyezzük, a beállításoknak ilyenformán kell kinézniük:
#* # Bármely X szerver kaphat bejelentkezési ablakot 158.100.5.121 # Csak bizonyos rendszerek jelentkezhetnek be 158.100.5.122 158.100.5.123 158.100.5.124 158.100.5.125 !* # A többi rendszer nem használhatja az XDM-et |
Ha a terminálokat nem DNS szerverrel futtatjuk és/vagy az IP címeket nem DHCP-vel osztjuk ki, minden X terminál esetén hozzá kell adnunk egy bejegyzést az /etc/hosts állományhoz a linuxos gazdagépen.
158.100.5.121 # Egy rendszert adunk meg soronként 158.100.5.122 # az lprhost-nak és az loghost-nak szóló opcionális paraméterekkel 158.100.5.123 158.100.5.124 158.100.5.125 |
Az X Font Server (xfs) rendszer-karakterkészletet biztosít X megjelenítő szerverek számára. A legtöbb X terminál esetén ez az egyetlen módja, hogy olyan élsimított (anti-aliased) karakterkészletet biztosítsunk számára, mint a freetype.
A legtöbb Linux rendszer esetén az xfs-t egy /etc/init.d könyvtárbeli szkript indítja, és/vagy rendszerindításkor egy /etc/rc.d/init.d vagy valamelyik /etc/rc[0-6].d könyvtárbeli futási szintet inicializáló szkript. A legfontosabb dolog amit ellenőriznünk kell, hogy az X terminál és az X gazdagép (host) ugyanazon a porton küldi és veszi az üzeneteket. Néhány X terminál az alapértelmezett xfs portot (7100) más szolgáltatásokhoz használja, ezért az xfs-t egy másik, szabad porthoz kell hozzárendelni (például a 7102-es porthoz), a konfliktusok elkerüléséhez.
A legtöbb rendszeren az XFS beállításai az /etc/X11/fs/config állományban vannak. Az XFS távoli hozzáférésének engedélyezéséhez tegyünk megjegyzésjelet a no-listen = tcp direktíva elé a konfigurációs állományban. Győződjünk meg arról, hogy a kliensek maximális számát pontosan annyira, vagy nagyobbra állítottuk, mint ahány klienst kis szeretnénk szolgálni.
Az Xsession állomány kezeli az egyes gazdagépek X környezetére vonatkozó információk zömét. Ebben az állományban beállítható többek között a naplózás, az hogy melyik desktop manager-t futtassuk, és hogy milyen billentyűzetkiosztást használunk. Ezek a beállítások erősen függnek a használt környezettől, és ezért ebben a dokumentumban nem szerepelnek. Elegendő annyit elmondani, hogy el kell döntenünk, felhasználó szintű vagy globális beállításokat használunk a desktop környezetünkhöz, és hogy ezeket a beállítási módosításokat ebben az állományban, vagy a felhasználó saját könyvtárának .session állományban kell-e megtenni.
Előző | Tartalomjegyzék | Következő |
Gazdagép környezet | Haladó gazdagép-beállítás |