Ebben a fejezetben néhány linuxos alapfogalmat tekintünk át röviden, melyek segíthetik a lentebb részletezett módszerek megértését.
A /proc fájlrendszer ablakként szolgál, melyen keresztül láthatjuk egy linuxos rendszer működését. A dokumentum szempontjából legfontosabb objektumok a következő könyvtárak: /proc/bus/usb/ és /proc/scsi/. Ezek segítségével fogjuk ellenőrizni, hogy a rendszermag céljainknak megfelelően, helyesen van-e beállítva (7.2 ).
A memóriakártya egy USB adattároló eszköznek tekinthető, ami a rendszer felé egy cserélhető SCSI lemez (sd). Az SCSI lemezes eszközök a /dev (eszközök) könyvtárban /dev/sda, /dev/sdb, ... néven érhetők el. Ha több különböző egységünk van, ezek sorban a /dev/sda, /dev/sdb stb. eszközökhöz lesznek rendelve. Ha például egy memóriakártya és egy digitális fényképezőgép van csatlakoztatva, akkor az egyik kapja a /dev/sda-t, a másik pedig a /dev/sdb-t. A tesztek azt mutatják, hogy az első észlelt eszköz lesz sda és a /proc/scsi/usb-storage-0 könyvtár fogja képviselni. Azt viszont nem lehet tudni, hogy mi történik, ha bootolás közben mindkét eszköz jelen van. A /proc/partitions fájlban meg lehet nézni a partíciók listáját, benne sda, sda1, sdb bejegyzésekkel. A 2.6-os rendszermag sorozatban ezt a problémát nagyon elegánsan oldják meg (12 ).
A továbbiakban feltételezzük, hogy csupán egyetlen memóriakártya van, és az a /dev/sda-hoz van rendelve.
A legtöbb disztribúcióban ezek a pontok megvannak. Az alábbi paranccsal leellenőrizhető, hogy nálunk is léteznek-e: ls /dev/sda*. Ha nincsenek, létrehozhatjuk őket az alábbiakkal (root felhasználóként, ezt jelzi a kettős kereszt).
# mknod /dev/sda b 8 0 # mknod /dev/sda1 b 8 1 # mknod /dev/sda2 b 8 2 |
stb, egészen /dev/sda15-ig, ha szükséges. Az eszköz egy egészként a /dev/sda-hoz van rendelve, és a /dev/sdax (x = 1 ... 15) jelentik a különböző partíciókat. Később leírjuk hogyan lehet különböző fájlrendszerekhez különböző partíciókat készíteni (lásd. 8 és 9 ). Ha a memóriakártyát csak egyetlen partícióval (fájlrendszerrel) akarjuk használni, a /dev/sda1 elegendő lesz.
Ezt a dinamikusan generált fájlrendszert a /proc/bus/usb/ könyvtárba lehet felcsatolni, ezért elengedhetetlen, hogy ez a könyvtár létezzen. Mikor fel van csatolva, több mindent lehet látni a /proc/bus/usb/ és a /proc/scsi/ könyvtárakban (7.3 ). A /proc/bus/usb/devices fájlból megtudhatjuk melyik USB eszköz van felcsatlakoztatva ( less /proc/bus/usb/devices). Kis erőfeszítést igényel, hogy megértsük a képernyőn megjelenő szöveget, de azért nem nehéz. A memóriakártya mint Mass Storage Device van jelölve.
Az ext2 fájlrendszer még mindig a legelterjedtebb Linux rendszereken. Igen sokoldalú és kifinomult, felvértezve engedélyekkel (olvasás-írás-végrehajtás, kinek van engedélye, hogy csináljon valamit), tulajdonlással (felhasználó, csoport, mások), időbélyeggel (mikor volt utoljára módosítva) stb. Ezenfelül vannak segédeszközei egy ext2-vel ellátott eszköz komplett karbantartásához (11 ). Ha egy flash memória eszközt kizárólag linuxos gépeken használunk érdemes azt ext2-re formázni (lásd. 8 ).
A vfat engedélyezésével a rendszermagban, lehetővé válik Dos/Windows alatt készített fájlrendszerek felcsatolása. A legtöbb memóriakártya Windowson való használathoz van formázva, ezért tekinthetjük vfat-formázottnak. A vfat fájlrendszer kevésbé kifinomult mint az ext2, ezért sokkal gazdaságosabb a memóriát illetően. A jogosultságok másként vannak, mint ext2-ben, ami azt eredményezi, ha egy ext2 fájlt vfat-re mentünk, az újra megjelenik más engedélyekkel. Ennek ellenére, ha a memóriakártyát linuxos és windowsos gépek közötti adatcserére használjuk, a legjobb amit tehetünk, hogy meghagyjuk vfat formában. A kompromisszumot az jelenti, ha kétfelé particionáljuk a memóriakártyát: egy vfat és egy ext2 fájlrendszerrel. Legalábbis a linuxos gépek képesek kezelni mindkettőt. Bővebben: 9 .
A dokumentumban felhasznált parancsok rövid listája:
Előző | Tartalomjegyzék | Következő |
Hardver és rendszermag | Alapvető ellenőrzések |