6. Kliens beállítások

Ez a rész az általánosság szintjén foglalkozik azzal, hogy milyen beállítások szükségesek egy átlagos X terminál, és egy gazdagép összekapcsolásához.

6.1. A rendszerbetöltési folyamat

Ha az X terminál egy hálózati gazdagépről végzi a rendszerbetöltést, a saját IP- valamint a gazdagép címének meghatározásához a bootp vagy a rarp protokollt használhatja, esetleg tárolhatja is ezeket az értékeket saját NVRAM memóriájában. A bootp protokoll használatának előnye, hogy a gazdagép adatait és az IP-címeket központosítva, egy helyen tárolhatjuk. Az értékek kliensen történő, helyi tárolásának előnye, hogy kifinomultabb TCP/IP és gazdagép-adat kezelést tesz lehetővé.

Ha az X terminál gazdagép és IP-cím információit megfelelően beállítottuk, az X terminál rendszerbetöltési folyamatának második lépése, az operációs rendszer és alapértelmezett karakterkészlet betöltése. Ehhez a kliensnek tudnia kell a rendszerlenyomat, a rendszerbeállítások és a karakterkészlet teljes útvonalnevét. Ezen fájlok letöltéséhez szükséges még a rendszerbetöltési eljárás megadása. A legtöbb rendszer esetén ez a tftp vagy az nfs. Végül az X terminálnak tudnia kell, hogy melyik gép felelős az XDMCP kommunikációért (azaz melyik gép szolgáltatja a kliens alkalmazásokat). Az összes ilyen információt az X terminál NVRAM memóriájában tároljuk.

A rendszerbetöltés folyamatának harmadik lépésére akkor kerül sor, amikor az X terminál kapcsolódik a kliens géphez. A legtöbb X terminál képes arra, hogy direkt vagy indirekt kéréssel megszólítsa a hálózat egyik xdmcp munkafolyamat-kezelőjét. Indirekt kérés esetén minden elérhető xdmcp munkafolyamat-kezelő válaszol, és megjeleníti a választható gazdagépek listáját. Direkt kérés esetén a gazdagép xdm programja elindítja az Xsetup szkriptet, amely beállítja a megjelenítő eszközt a bejelentkező képernyőhöz, és elindítja az xlogin eszközt, amely csak érvényes felhasználói azonosító és jelszó megadás után engedélyezi a belépést, valamint az xdcmp munkafolyamat indítását.