A második eljárás az adatbázisok offline létrehozása, az alább leírt slapd eszközök segítségével. Ez a legjobb eljárás ha sok ezer bejegyzés létrehozása szükséges, ami nagyon hosszú időt venne igénybe a fent leírt LDAP eszközök használatával. Ezek az eszközök elolvassák a slapd konfigurációs fájlt és a hozzáadandó bejegyzések szövegét tartalmazó LDIF file-t. Ez hozza létre közvetenül az LDAP index fájlokat . For database types which support the tools, they produce the database files directly (otherwise you must use the on-line method above). A következő néhány konfigurációs lehetőséget mindenképpen ismerni kell és be kell állítani a konfigurációs fájl adatbázis-definíciójának elején:
suffix <dn> |
Az előző bekezdésnek megfelelően, ez az opció határozza meg, milyen bejegyzéseket fog tartalmazni az adatbázis. Ennek a létrehozandó részfa gyökerének DN-jét kell tartalmaznia. Például:
suffix "o=TUDelft, c=NL" |
Mindenképpen meg kell határozni az index fájlok könyvtárát:
directory /usr/local/tudelft |
Végül meg kell mondanunk, milyen indexekre van szükség. Ez egy vagy több index opcióval végezhető el:
index {<attrlist> | default } [pres,eq,approx,sub,none] |
Például:
index cn,sn,uid pres,eq,sub index objectClass eq |
A fenti parancs létrehozza a presence, equality és approximate indexeket a cn,sn és uid attribútumoknál, és equality indexet az objectClass opciónál. További információk a konfigurációs fájl beállítása fejezetben találhatók erről az opciókról.
Miután a konfiguráció kész van, létre kell hoznunk az elsődleges adatbázist a hozzá tartozó indexfájlokkal együtt. Ezt a slapadd(8) programmal tehetjük meg:
slapadd -l <inputfile> -f <slapdconfigfile> [-d <debuglevel>] [-n <integer>|-b <suffix>] |
Az argumentmok jelentései:
-l <inputfile> |
meghatározza az LDIF bemeneti fájlt, ami a hozzáadandó bejegyzéseket tartalmazza szöveges formában (A következő fejezet erről szól).
-f <slapdconfigfile> |
Specifikálja a slapd konfigurációs fájlját, ami meghatározza hol, milyen indexeket kell létrehozni, stb.
-d <debuglevel> |
Bekapcsolja a hibakeresést a debuglevel által meghatározott módon. A hibakeresés szintjei megegyeznek a slapd értékeivel. (lásd a 4.1 további részletekért.)
-n <databasenumber> |
Ez az opcionális argumentum határozza meg, hogy az adatbázisok közül melyiket használja a program. A konfigurációs fájlban szereplő első adatbázis az "1", a második a "2", stb. Alapértelmezésként az első adatbázist használja. A -b argumentummal együtt nem használható.
-b <suffix> |
Ez az opcionális argumentum határozza meg, hogy az adatbázisok közül melyiket használja a program. Az utótagot (suffix) összehasonlítja az adatbázisban szereplő adatbázis direktíva számával, és így dönti el melyik adatbázist használja. Az -n argumentummal együtt nem használható.
Néha szükségessé válik az indexek újragenerálása (pl. a slapd.conf(5) módosítása után). Ezt a slapindex(8) programmal végezhetjük el. A program meghívása a következőképpen történik:
slapindex -f <slapdconfigfile> [-d <debuglevel>] [-n <databasenumber>|-b <suffix>] |
Ahol az -f, -d, -n és a -b kapcsolók ugyanazok, mint a slapadd(1) program esetében. A slapindex újraépíti az indexállományokat az éppen aktuális adatbázis tartalmak alapján.
A slapcat programmal az adatbázis tartalmát egy szöveges LDIF fájlba tudjuk önteni (dump). Akkor lehet hasznos, ha olvasható adatbázis-másolatot szeretnénk készíteni, vagy, ha az adatbázist off-line módon szeretnénk szerkeszteni. A program indítása:
slapcat -l <filename> -f <slapdconfigfile> [-d <debuglevel>] [-n <databasenumber>|-b <suffix>] |
Ahol az -f opció -n vagy -b kapcsolóival lehet kiválasztani a slapd.conf(5)-ban leírt adatbázisok közül azt, amilyre szükségünk van. Az LDIF eredmény a standard kimenetre kerül, hacsak nem határoztunk meg egy fájlt a -l opcióban..
Előző | Tartalomjegyzék | Következő |
Adatbázis online létrehozása | Fel | Bővebben az LDIF formátumról |